Daganateltávolító műtét
Komplikációk:
A méhtest daganata, azaz az endometriumkarcinóma a leggyakoribb kismedencei nőgyógyászati daganat. (Az endometrium a méhet bélelő nyálkahártyát jelenti.) Főleg a 60–70 év közötti, menopauza után lévő nőket érinti. A rák e típusának rendszerint jó a prognózisa, mivel gyakran korai stádiumában derül rá fény.
Az endometriumkarcinóma leggyakoribb kockázati tényezői az elhízás, cukorbetegség, tamoxifennel történő kezelés (a mellrák esetében alkalmazott hormonkezelés), és egyes örökletes betegségek.
Lefolyás:
A méhtestrák a méhnyálkahártyánál kezdődik. A daganatos sejtek osztódnak, vérzést idéznek elő és lassan növekvő duzzanatot alkotnak.
A rák ezután átterjedhet a méhfalra (myometrium), majd áthatolhat a méh külső falán, hogy megtámadja a környező szerveket (a petevezetékeket, a petefészkeket, a húgyhólyagot és a végbelet). A rákos sejtek elvándorolhatnak a méhet körülvevő kismedencei nyirokcsomók felé. Nagyon ritkán, előrehaladott stádiumban a daganatos sejtek messzebbre is juthatnak az elsődleges tumortól, és másodlagos rákos daganatot képezhetnek, legtöbbször a hasban vagy a tüdőben.
Az endometriumkarcinóma osztályozása:
- I. stádium: a daganat csak a méhre korlátozódik.
- II. stádium: a daganat megtámadja a méhnyakat.
- III. stádium: a rák kiterjed a szeméremtestre, a petevezetékekre, a petefészkekre vagy a kismedencei nyirokcsomókra.
- IV. stádium: a daganat kikezdi a húgyhólyagot vagy a beleket, vagy távolabb okoz áttéteket.
Diagnózis:
Az endometriumkarcinóma az első, amire gondolni kell, ha egy nőnél genitális vérzés lép fel menopauza után. Ha egy menopauzán túllévő nő más típusú hüvelyfolyást tapasztal, amely fertőzésre is utalhat, szintén gyanakodni kell erre a diagnózisra. Azoknál a nőknél, akik még nincsenek túl a menopauzán, a vérzés legtöbbször nem daganatos betegséghez kapcsolódik.
Az endometriumkarcinómát egy egyszerű nőgyógyászati eljárás, méhnyálkahártya-biopszia útján diagnosztizálják.
Ha az eredmény negatív, vagy a biopsziát túl nehéz végrehajtani, egy sebészorvos méhtükrözést (a méhbe vezetett apró kamerával végzett vizsgálatot, más néven hiszteroszkópiát) végez a célzott mintavétel érdekében.
A diagnózis felállítását követően gyakran készítenek MRI-felvételt (mágneses rezonanciás képalkotó készülékkel) a daganat méretének és a betegség stádiumának megállapításához.
Kezelés:
A leggyakoribb kezelési mód a méh, a méhnyak, a méh körüli nyirokcsomók petevezetékekkel és petefészkekkel együtt történő eltávolítása. Ezt hívják kétoldali méhfüggelék-eltávolítással (vagy adnexum-eltávolítással) járó teljes hiszterektómiának. Az eljárást általában hastükrözéssel (a hasfalon végzett bemetszésen keresztül bevezetett endoszkóppal, azaz laparoszkópiával) végzik, de bizonyos különleges anatómiai feltételek mellett elkerülhetetlen lehet a hasmetszés (laparotómia). A műtéthez a betegeknek egy–két napot kell kórházban tölteniük, a lábadozás pedig 3 hetet vesz igénybe.
Egyes esetekben szükség lehet az aorta (főverőér) körül elhelyezkedő nyirokcsomók eltávolítására is. Ezt nevezik lumboaortális limfadenektómiának. Ezt a műtétet szintén laparoszkópia során végzik.
Amint pontos információk állnak rendelkezésre a daganatról, egy sebészekből, onkológusokból és radioterapeutákból álló szakértői csoport konzultációt tart az Ön esetével kapcsolatban a célból, hogy szükség esetén a legjobb kiegészítő kezelést ajánlják Önnek.
Legtöbbször a sugárkezelés vagy akár a hüvelyen belüli brachyterápia (belső sugárterápia) az egyetlen szükséges kezelés, de néha kemoterápiát is kell végezni.
A petefészek-karcinóma a nőknél előforduló rákos megbetegedések 7. leggyakoribb formája. Legtöbbször a 65 év körüli nőket érinti.
Ez a rák egy ritka típusa, amely esetében a genetikai eredet a legjelentősebb kockázati tényező.
Manapság már azonosítani tudunk néhány olyan gént, amely felelős a petefészek-karcinómáért, ezért fel lehet ismerni, ha valakinél nagy a daganat kialakulásának kockázata.
Emiatt különösen fontos, hogy tájékoztassa az orvosát, ha van petefészekrák a családtörténetében. Ebben az esetben ajánlott felkeresni egy genetikust, hogy felmérje a kockázatot, vagy elvégeztetni egy vérvételt a genetikai mutációk kimutatása érdekében.
Ez az információ az egész család számára fontos.
Lefolyás:
A petefészek-karcinóma néhány sejt megbetegedésével kezdődik, amelyek kezdetben a petefészkek felületén és a petevezetékek végén jelennek meg, de nagyon gyorsan átterjed a has más sejtjeire, és már nagyon korai stádiumban másodlagos rákos daganatokat (áttéteket vagy metasztázisokat) képez. A petefészekrák gyorsan, tünetmentesen fejlődik előrehaladott állapotig. Ezenkívül a daganatos sejtek megtámadhatják a kismedencei vagy a főverőér és a gyűjtőér (vena cava) közelében lévő nyirokcsomókat.
A petefészek-karcinóma osztályozása:
- I. stádium: a daganat csak a petefészekre korlátozódik.
- II. stádium: a rák kiterjed a környező szervekre (a méhre, a petevezetékekre, a húgyhólyagra és a végbélre [a vastagbél utolsó szakaszára]).
- III. stádium: peritoneális (a has egyéb szerveinek felszínén megjelenő) áttétek.
- IV. stádium: távoli áttétek (főleg a tüdőben).
Diagnózis:
A petefészek-karcinómának nagyon kevés tünete észlelhető egészen az előrehaladott stádiumig. Petefészekrákra utaló jelek lehetnek a rendkívüli kimerültség, fogyás vagy hízás, a has puffadása vagy megduzzadása.
Előfordulhat, hogy korai stádiumában diagnosztizálják, de valószínűleg csak véletlenül, valamely más okból végzett sebészeti beavatkozás során. Képalkotó eljárás (ultrahang, CT vagy MRI) segítségével is diagnosztizálható, ha a felvétel egy vagy több petefészekcisztát, valamint bizonyos mennyiségű hasűri folyadékot mutat. A diagnózist csak feltáró műtéttel lehet megerősíteni.
Kezelés:
Az első beavatkozás egyszerre teszi lehetővé a diagnózis alátámasztását (ezt olykor hastükrözéssel végzik), valamint a kezelés elvégzését (ezt gyakran hasmetszés útján hajtják végre). Amennyiben erős a petefészek-daganat gyanúja, a sebész tájékoztatja a beteget, hogy először egy első beavatkozás során megvizsgálják az állapotát, majd rögtön ezután egy második beavatkozás során elvégzik a teljes kezelést. A sebész az összes érintett területet eltávolítja, de legalább a méhet, a méhnyakat, a petefészkeket, a petevezetékeket, a méh két oldalán és a nagy véredények mellett található nyirokcsomókat, valamint a vakbelet és a nagycsepleszt (a beleket takaró zsírredőt). Ez az eljárás hosszadalmas lehet, és megkívánhatja más sebészek (sebész-belgyógyász, sebész-urológus és érsebész) segítségét is. Komoly posztoperatív (műtét utáni) következményekkel járhat (újraélesztés, hosszas kórházi tartózkodás). Amennyiben kemoterápia is szükséges, a műtét alatt egy beültethető portot is elhelyeznek.
A vizsgálat eredményeinek birtokában egy különböző orvosi területeket képviselő szakmai csoport konzultál az esetről, hogy a legjobb kezelést ajánlják Önnek, amely általában kemoterápia.
Ellenőrzések:
Különböző orvosok követik majd nyomon az Ön egészségét vizsgálatok és esetleg vérvétel segítségével, az első két évben négyhavonta, utána három évig félévente, majd évente.
A petefészek-karcinóma prognózisa sajnos nem jó, mivel gyakran késői stádiumban diagnosztizálják.
A méhnyakrák a nőknél előforduló rákos megbetegedések 11. leggyakoribb formája. Legtöbbször negyvenes éveikben járó nőket érint.
Az esetek többségében a méhnyakrákot egy, a humán papillómavírushoz (HPV) kapcsolódó, lassú lefolyású vírusfertőzés okozza. Ez nemi úton terjedő fertőzés, amelynek egyes tényezői kedveznek a vírus megmaradásának.
Lefolyás:
A méhnyakrákot általában a HPV okozza. A vírus megfertőzi a méhnyak sejtjeit és rákot megelőző elváltozásokat okoz. Ha ezeket nem kezelik időben, több év múlva méhnyakrákhoz vezethetnek. Kialakulása után a daganat növekedni fog, átterjesztve a rákos sejteket a méh és a főerek (az aorta és a vena cava) melletti nyirokcsomókra, illetve a test többi részére, és (távoli) áttéteket képez.
A méhnyakrák osztályozása:
- I. stádium: a daganat csak a méhnyakra korlátozódik.
- II. stádium: a tumor túllépi a méhet.
- III. stádium: a daganat kiterjed a kismedence falára, illetve a hüvely alsó részére.
- IV. stádium: a daganat megtámadja a húgyhólyagot vagy a végbelet, vagy távolabbi áttéteket is képez (például a májban, a tüdőben stb.).
Diagnózis:
A méhnyakrákra utaló tünetek többek között a szexuális együttlét utáni vérzés, a rendellenes hüvelyfolyás, valamint a szexuális együttlét alatti fájdalom.
Gyakran még a daganat kialakulása előtt kimutatja a két-három évente végzett, kenetvétellel egybekötött rendes szűrővizsgálat. Ennek a vizsgálatnak köszönhetően egyre ritkábban fordul elő méhnyakrák. Ha azonban okkal feltételezhető a daganatos elváltozás kialakulása, a nőgyógyász biopsziát végez. Ezt követően radiológiai vizsgálatokat (hasi-kismedencei MRI-t) végeznek a daganat méretének és stádiumának megállapítása érdekében.
KeZelés:
A kezelés során szükség szerint, a daganat stádiumának megfelelően ötvözik a műtéti eljárást, a kemoterápiát és a brachyterápiával (hüvelyen belülre helyezett eszközzel végzett) sugárkezelést. Korai szakaszban például ajánlhatnak sugárkezeléssel kombinált első műtéti beavatkozást. Súlyosabb körülmények között egyszerre alkalmaznak kemoterápiát és sugárkezelést, mielőtt műtétet végeznének.
Ellenőrzések:
Az Ön egészségi állapotát különböző orvosok fogják nyomon követni. Az első két évben négyhavonta, utána három évig félévente, majd évente kerül sor vizsgálatokra és esetleg vérvételre. A méhnyakrák lassan alakul ki, és ha korai szakaszban felfedezik, nagyon jó a prognózisa.