A méhet érintő műtétek
A hiszterektómia a méh eltávolítására szolgáló sebészeti eljárás.
Teljes hiszterektómia esetén a méhtesttel együtt a méhnyakat (cervix) is kiemeljük.
A hiszterektómia akkor részleges, ha a méhnyak a helyén marad.
A beavatkozás során választhatunk, hogy eltávolítjuk-e a petefészkeket vagy sem. A petevezetékeket többnyire szintén kivesszük, a petefészekrák kockázatának csökkentése érdekében. Előfordulhat, hogy a petefészkeket is eltávolítjuk.
Műtéti technikák:
A műtét különböző eljárások révén végezhető:
- Hüvelyi úton történő hiszterektómia:
A méhet a hüvelyen keresztül emeljük ki, így nincs szükség hasi bemetszésre. Ez alatt a beavatkozás alatt gerinc- vagy általános érzéstelenítést alkalmazunk.
A műtét előtti konzultáció során az Ön szakorvosa bizonyos szempontok alapján fel tudja mérni, hogy kivitelezhető-e ez az eljárás.
- Laparoszkópiás méheltávolítás:
A műtétet a hasfalon ejtett kis bemetszéseken keresztül végzik el. A méhet vagy a természetes úton távolítják el, vagy a hasüregen belül kisebb darabokra vágják, és az egyik hasi bemetszésen keresztül emelik ki.
Mindkét típusú beavatkozás 1 vagy 2 napos kórházi ellátást igényel. A beavatkozás alatt katétert helyeznek fel a vizelet elvezetésére, amelyet röviddel később eltávolítanak. A műtét napján már fel lehet kelni az ágyból, lehet enni és járkálni.
A teljes felépülés egy hónapot vesz igénybe.
- Hasi úton történő hiszterektómia:
Egyes esetekben, például ha a méh túl nagy, a hagyományos eljáráshoz, azaz a hasfalon ejtett bemetszésen keresztül történő eltávolításhoz kell folyamodni.
A bemetszést általában keresztirányban ejtjük, a has alsó részén, mint császármetszéskor.
A hasi úton történő hiszterektómia általában 4–5 nap kórházi tartózkodást igényel, és több fájdalommal járhat. Megfelelő fájdalomcsillapító protokollt alkalmazunk, amely szükség esetén intravénás morfiumszármazékokat is magában foglal.
A teljes felépülés szintén egy hónap múltán következik be.
A mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése.
Gyakori betegség, amely sok esetben 40 év fölötti nőket érint, de fiatalabb korban is előfordulhat.
A miómák jelenléte többnyire nem veszélyes, de okozhatnak olyan tüneteket, mint az erős menstruációs vérzés, hasi fájdalom vagy gyakori sürgős vizelési inger. Fiatalabb nőknél termékenységi problémákat válthatnak ki az elhelyezkedésük vagy a méh vérellátására gyakorolt hatásuk okán. Az ultrahang és az MRI a miómák vizuális vizsgálatára szolgáló két legjobb képalkotó eljárás. Az MRI pontosabb képet ad a műtét előtti időszakban.
A miomektómia (a miómák műtéti eltávolítása) különböző okokból lehet javallott. [EN] / Ezekben az esetekben javallott lehet a miomektómia, azaz a mióma kimetszése a méh megtartása mellett.
Ezt általában egy MRI-vizsgálat előzi meg. Ez lehetővé teszi a mióma azonosítását és jellegének megállapítását. [FR]
Ezt a beavatkozást leggyakrabban laparoszkópiával végezzük, és a miómákat egy apró hasi bemetszésen keresztül távolítjuk el a hasüregből, miután kisebb részekre vágtuk őket.
A műtét utáni időszak legfeljebb két nap kórházi tartózkodást foglal magában, a teljes felépülés pedig 2–4 hetet vesz igénybe.
Amennyiben a miómák elhelyezkedése vagy mérete nem teszi lehetővé a laparoszkópiát, transzverzális laparotómiát (a hasfal keresztirányú bemetszése) alkalmazunk. A felépülés ebben az esetben valamivel tovább tart: 4–5 nap kórházi tartózkodást igényel, és erőteljesebb fájdalomcsillapító protokollt tesz szükségessé.
A későbbi teherbe esés szempontjából nincs döntő különbség a két módszer között, ezért a könnyebben átvészelhető posztoperatív időszak miatt többnyire a laparoszkópiás módszert javasoljuk.
Hiszteroszkópia során a hüvelyen és a méhnyakcsatornán keresztül egy nagyon vékony, fényforrással összekötött üvegszálas kamerát vezetünk be, hogy megvizsgálhassuk vele a méhüreget.
- Diagnosztikai célú méhtükrözés:
A cél, hogy közvetlen képet alkossunk a méh nyálkahártyájáról és a petevezetékek szájadékáról. A műveletet egyidejűleg biopszia (vizsgálat céljából történő szövetmintavétel) is kiegészítheti, amely lehetővé teszi a talált anomáliák kielemzését.
- Beavatkozással járó méhtükrözés:
E művelet során egyszerre alkothatunk képet a méhen belüli betegségekről és nyújthatunk megfelelő kezelést. Általános vagy helyi-regionális érzéstelenítés mellett egy nagyobb, vágásra és véralvasztásra is alkalmas műszert vezetünk be a miómák, polipok vagy akár az egész méhnyálkahártya eltávolítása céljából.
A természetes utak használata nagyon gyors felépülést tesz lehetővé, ehhez a műtéthez nincs szükség kórházi tartózkodásra.
A konizáció a méhnyak egy kis részének eltávolítását jelenti.
- Javallatok:
Ezt a beavatkozást cervikális diszplázia (méhnyakrák-megelőző állapot) esetében javasoljuk. Enyhe diszplázia esetén tanácsolhatunk csupán rendszeres ellenőrzést, súlyos anomáliák esetében viszont sebészi beavatkozásra van szükség.
A diszpláziát Pap-teszt révén fedezzük fel, de a diagnózis csak kolposzkópvezérelt biopsziával (szövetmintavétellel) állítható fel.
Ha nem kezelik, a cervikális diszplázia néhány éven belül méhnyakrákhoz vezethet. [EN] / Ha nem kezelik ezeket az elváltozásokat, néhány éven belül méhnyakrákhoz vezethetnek, ezért rákot megelőző elváltozásoknak tekinthetjük őket. [FR]
A konizációnak két fontos célja van:
- Diagnosztikus cél: lehetővé teszi számunkra, hogy megvizsgáljuk az elváltozást és azonosítsuk annak jellegét.
- Terápiás cél: a gyanús terület kimetszésével az összes rendellenes sejtet eltávolítjuk, ezáltal csökkentve a méhnyakrákká alakulás kockázatát.
- A műtéti technika:
Az eljárást többnyire nyugtató hatású gyógyszerekkel együtt alkalmazott helyi érzéstelenítés mellett végezzük.
A gyanús területet néhány [EN] / mintegy tíz [FR] perc alatt kimetsszük egy speciális elektromos vezeték segítségével.
A beavatkozás egynapos, nincs szükség hosszú felépülési időre.
- Komplikációk:
- A posztoperatív időszak általában problémamentesen zajlik, de egyes esetekben komplikációk léphetnek fel: a műtét utáni 10. napig még előfordulhat vérzés. Ez a rendes gyógyulási folyamat része, amely során leválik a var. Néha szükség lehet tamponálásra vagy ritkább esetben egy új sebészeti beavatkozásra.
- Hosszú távú szövődményként a méhnyakcsatorna szűkülete (sztenózis) léphet fel, amely helyi tágítást tehet szükségessé. A jövőbeli teherbe esés esélye nagyon alacsony, mindenesetre, ha ez bekövetkezik, személyre szabott terhesgondozásra van szükség.