Méh sebészet

A méhet érintő műtétek

A hiszterektómia a méh eltávolítására szolgáló sebészeti eljárás.

Teljes hiszterektómia esetén a méhtesttel együtt a méhnyakat (cervix) is kiemeljük.

A hiszterektómia akkor részleges, ha a méhnyak a helyén marad.

A beavatkozás során választhatunk, hogy eltávolítjuk-e a petefészkeket vagy sem. A petevezetékeket többnyire szintén kivesszük, a petefészekrák kockázatának csökkentése érdekében. Előfordulhat, hogy a petefészkeket is eltávolítjuk.

 

Műtéti technikák:

A műtét különböző eljárások révén végezhető:

 

  1. Hüvelyi úton történő hiszterektómia:

A méhet a hüvelyen keresztül emeljük ki, így nincs szükség hasi bemetszésre. Ez alatt a beavatkozás alatt gerinc- vagy általános érzéstelenítést alkalmazunk.

A műtét előtti konzultáció során az Ön szakorvosa bizonyos szempontok alapján fel tudja mérni, hogy kivitelezhető-e ez az eljárás.

 

  1. Laparoszkópiás méheltávolítás:

A műtétet a hasfalon ejtett kis bemetszéseken keresztül végzik el. A méhet vagy a természetes úton távolítják el, vagy a hasüregen belül kisebb darabokra vágják, és az egyik hasi bemetszésen keresztül emelik ki.

Mindkét típusú beavatkozás 1 vagy 2 napos kórházi ellátást igényel. A beavatkozás alatt katétert helyeznek fel a vizelet elvezetésére, amelyet röviddel később eltávolítanak. A műtét napján már fel lehet kelni az ágyból, lehet enni és járkálni.

A teljes felépülés egy hónapot vesz igénybe.

 

  1. Hasi úton történő hiszterektómia:

Egyes esetekben, például ha a méh túl nagy, a hagyományos eljáráshoz, azaz a hasfalon ejtett bemetszésen keresztül történő eltávolításhoz kell folyamodni.

A bemetszést általában keresztirányban ejtjük, a has alsó részén, mint császármetszéskor.

A hasi úton történő hiszterektómia általában 4–5 nap kórházi tartózkodást igényel, és több fájdalommal járhat. Megfelelő fájdalomcsillapító protokollt alkalmazunk, amely szükség esetén intravénás morfiumszármazékokat is magában foglal.

A teljes felépülés szintén egy hónap múltán következik be.

A mióma a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése.

Gyakori betegség, amely sok esetben 40 év fölötti nőket érint, de fiatalabb korban is előfordulhat.

 A miómák jelenléte többnyire nem veszélyes, de okozhatnak olyan tüneteket, mint az erős menstruációs vérzés, hasi fájdalom vagy gyakori sürgős vizelési inger. Fiatalabb nőknél termékenységi problémákat válthatnak ki az elhelyezkedésük vagy a méh vérellátására gyakorolt hatásuk okán. Az ultrahang és az MRI a miómák vizuális vizsgálatára szolgáló két legjobb képalkotó eljárás. Az MRI pontosabb képet ad a műtét előtti időszakban.

 A miomektómia (a miómák műtéti eltávolítása) különböző okokból lehet javallott. [EN] / Ezekben az esetekben javallott lehet a miomektómia, azaz a mióma kimetszése a méh megtartása mellett.

Ezt általában egy MRI-vizsgálat előzi meg. Ez lehetővé teszi a mióma azonosítását és jellegének megállapítását. [FR]

Ezt a beavatkozást leggyakrabban laparoszkópiával végezzük, és a miómákat egy apró hasi bemetszésen keresztül távolítjuk el a hasüregből, miután kisebb részekre vágtuk őket.

 A műtét utáni időszak legfeljebb két nap kórházi tartózkodást foglal magában, a teljes felépülés pedig 2–4 hetet vesz igénybe.

 Amennyiben a miómák elhelyezkedése vagy mérete nem teszi lehetővé a laparoszkópiát, transzverzális laparotómiát (a hasfal keresztirányú bemetszése) alkalmazunk. A felépülés ebben az esetben valamivel tovább tart: 4–5 nap kórházi tartózkodást igényel, és erőteljesebb fájdalomcsillapító protokollt tesz szükségessé.

 A későbbi teherbe esés szempontjából nincs döntő különbség a két módszer között, ezért a könnyebben átvészelhető posztoperatív időszak miatt többnyire a laparoszkópiás módszert javasoljuk.

Hiszteroszkópia során a hüvelyen és a méhnyakcsatornán keresztül egy nagyon vékony, fényforrással összekötött üvegszálas kamerát vezetünk be, hogy megvizsgálhassuk vele a méhüreget.

   

  1. Diagnosztikai célú méhtükrözés:

A cél, hogy közvetlen képet alkossunk a méh nyálkahártyájáról és a petevezetékek szájadékáról. A műveletet egyidejűleg biopszia (vizsgálat céljából történő szövetmintavétel) is kiegészítheti, amely lehetővé teszi a talált anomáliák kielemzését.

 

  1. Beavatkozással járó méhtükrözés:

E művelet során egyszerre alkothatunk képet a méhen belüli betegségekről és nyújthatunk megfelelő kezelést. Általános vagy helyi-regionális érzéstelenítés mellett egy nagyobb, vágásra és véralvasztásra is alkalmas műszert vezetünk be a miómák, polipok vagy akár az egész méhnyálkahártya eltávolítása céljából.

 A természetes utak használata nagyon gyors felépülést tesz lehetővé, ehhez a műtéthez nincs szükség kórházi tartózkodásra.

A konizáció a méhnyak egy kis részének eltávolítását jelenti.

 

  1. Javallatok:

Ezt a beavatkozást cervikális diszplázia (méhnyakrák-megelőző állapot) esetében javasoljuk. Enyhe diszplázia esetén tanácsolhatunk csupán rendszeres ellenőrzést, súlyos anomáliák esetében viszont sebészi beavatkozásra van szükség.

A diszpláziát Pap-teszt révén fedezzük fel, de a diagnózis csak kolposzkópvezérelt biopsziával (szövetmintavétellel) állítható fel.

Ha nem kezelik, a cervikális diszplázia néhány éven belül méhnyakrákhoz vezethet. [EN] / Ha nem kezelik ezeket az elváltozásokat, néhány éven belül méhnyakrákhoz vezethetnek, ezért rákot megelőző elváltozásoknak tekinthetjük őket. [FR]

A konizációnak két fontos célja van:

 

  1. Diagnosztikus cél: lehetővé teszi számunkra, hogy megvizsgáljuk az elváltozást és azonosítsuk annak jellegét.
  2. Terápiás cél: a gyanús terület kimetszésével az összes rendellenes sejtet eltávolítjuk, ezáltal csökkentve a méhnyakrákká alakulás kockázatát.

 

  1. A műtéti technika:

Az eljárást többnyire nyugtató hatású gyógyszerekkel együtt alkalmazott helyi érzéstelenítés mellett végezzük.

 A gyanús területet néhány [EN] / mintegy tíz [FR] perc alatt kimetsszük egy speciális elektromos vezeték segítségével.

 A beavatkozás egynapos, nincs szükség hosszú felépülési időre.

   

  1. Komplikációk:
  1. A posztoperatív időszak általában problémamentesen zajlik, de egyes esetekben komplikációk léphetnek fel: a műtét utáni 10. napig még előfordulhat vérzés. Ez a rendes gyógyulási folyamat része, amely során leválik a var. Néha szükség lehet tamponálásra vagy ritkább esetben egy új sebészeti beavatkozásra.
  2. Hosszú távú szövődményként a méhnyakcsatorna szűkülete (sztenózis) léphet fel, amely helyi tágítást tehet szükségessé. A jövőbeli teherbe esés esélye nagyon alacsony, mindenesetre, ha ez bekövetkezik, személyre szabott terhesgondozásra van szükség.
This site is registered on wpml.org as a development site.